Még soha nem írtam magamról, ezért nem könnyű elkezdeni. Azt mondhatnám, hogy most értem meg arra, hogy másokkal is dolgozzak. Vagy azt, hogy mindig arról álmodtam, hogy a hobbimból élhessek. Az igazság, hogy ezek közül egyik sem a teljes válasz.
Ha őszintén visszatekintek, az edzés mindig gerincet adott. Amikor jól mentek a dolgok körülöttem, és akkor is, amikor nem. Ez volt az az állandó pont, amihez mindig vissza tudtam térni.
Most viszont sok mindent lezártam, ami korlátozott. Ahogy becsukódtak ezek az ajtók, új kapuk nyíltak. Az első ilyen, hogy már nem (vagy legalábbis sokkal kevésbé) félek a kudarctól. Régen féltem tőle. Most, hogy lezártam azt, ami visszatartott, ez a félelem is elengedett.
Közben jobban megismerem magam: az edzésben, a táplálkozásban, az önismeretben, a zenében és a festészetben is. Ezekből áll össze az, ami a doMOVE-ot igazán a sajátommá teszi.
És van még valami. Egy olyan új ötleten dolgozom, amilyet eddig nem láthattatok. Még nem most van itt az ideje, 2027-ben lesz igazán releváns. Addig is szeretnélek benneteket magammal vinni az úton.
Mert bízom magamban és a képességeimben.
